<meta name='google-adsense-platform-account' content='ca-host-pub-1556223355139109'/> <meta name='google-adsense-platform-domain' content='blogspot.com'/> <!-- --><style type="text/css">@import url(https://www.blogger.com/static/v1/v-css/navbar/3334278262-classic.css); div.b-mobile {display:none;} </style> </head><body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar.g?targetBlogID\x3d8146522117768614472\x26blogName\x3dHtoo+Myat\x27s+short+stories\x26publishMode\x3dPUBLISH_MODE_BLOGSPOT\x26navbarType\x3dBLACK\x26layoutType\x3dCLASSIC\x26searchRoot\x3dhttps://htoomyat-shortstories.blogspot.com/search\x26blogLocale\x3den\x26v\x3d2\x26homepageUrl\x3dhttp://htoomyat-shortstories.blogspot.com/\x26vt\x3d2159661767791859916', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>

လမ္းေဘး ပံုျပင္

February 29, 2008




က်ေနာ့္ေန႔ေတြ အဓိပၸါယ္ မရွိေတာ့တာ ၾကာၿပီ ဆိုေတာ့ သူက ထရယ္တယ္။ အဲဒါနဲ႔ က်ေနာ္ကလည္း မိုက္လို႔ ရယ္တာလားလုိ႔ ျပန္ေျပာေတာ့ ထသတ္ၾကတယ္။ လမ္းမမွာ လူရွင္းေနေတာ့ က်ေနာ္ေရာ သူေရာ အတြက္္ အေပါ့သြားဖို႔ အဆင္ေျပတယ္။ အဲဒါေၾကာင့္ က်ေနာ္ တီရွပ္ အျဖဴေရာင္ေလး ၀တ္လာခဲ့တယ္။ အျဖဴေရာင္လို႔ ေျပာၿပီး အညိုေရာင္ ျဖစ္ေနရင္ေတာ့ လူနဲ႔တြဲၿပီး ရုန္းကန္ခဲ့ရရွာတဲ့ တီရွပ္ေလးကို အျပစ္မတင္ ၾကေစခ်င္ဘူး။

သီခ်င္းဖြင့္ေတာ့ စာသားက ဒုကၡနဲ႔ အသားက်ေနၿပီလား... တဲ့။ အဲဒါနဲ႔ က်ေနာ္လည္း စားပြဲထိုးေလးကို ထမင္းကို ၾကက္ဥေက်ာ္နဲ႔ စားမယ္လုိ႔ ျပန္ေျပာလုိက္တယ္။ တစ္ဖက္တည္း ရွိလို႔ တစ္ဖက္တည္း စြပ္ထားတဲ့ ညာေျခေထာက္က ေျခအိတ္က ေတာ္ေတာ္ကို က်ပ္ေနတယ္။ ပလက္ေဖာင္းေပၚ ထိုင္ၿပီး ဆြဲခြ်တ္ေတာ့ ဓါတ္တုိင္ကို ေသးပန္းေနတဲ့ ေခြးေလးက အလန္႔တၾကား ေမာ့ၾကည့္တယ္။ က်ေနာ္လည္း သူ စိတ္ခ်မ္းသာလို ခ်မ္းသာ ရျငား ငါလဲ မင္းလိုပါပဲကြာ လို႔ ျပန္ေျပာလုိက္တယ္။ အဲဒီေတာ့ သူလည္း ေက်နပ္ၿပီး သူ႔ဟာသူ ဆက္ပန္းေနေတာ့တယ္။ ေခြးနဲ႔ တူတူ ေသးပန္းဖို႔ကို က်ေနာ္ အႀကိမ္ေပါင္းမ်ားစြာ ႀကိဳးစားခဲ့ဖူးတယ္။ တခါတေလက်ေတာ့ က်ေနာ္က သူ႔ထက္ေတာင္ ပို နိမ့္က်ေနေသးတယ္။

တခါတေလေတာ့ လမ္းေပၚ ေလွ်ာက္သြားေနရတာ စိတ္ခ်မ္းသာတယ္။ အဲဒီေတာ့ ခ်စ္သူ႕ အသိုင္းအ၀ိုင္းေတြက အေပအေတလုိ႔ ေျပာၾကျပန္ေရာ။ အဲဒါေၾကာင့္ အုန္းပြဲ ငွက္ေျပာပြဲနဲ႔ သြားကန္ေတာ့ လုိက္တယ္။ အဲဒီေတာ့မွ က်ေနာ့္ေခါင္းကို ပုတ္ၿပီး သာဓု တစ္ခါ ေခၚတယ္။ အဲဒါေၾကာင့္ ကုိယ့္ဟာကုိယ္ မွန္ၾကည့္ၿပီး အားရပါးရ ေအာ္ရယ္ လိုက္ပါတယ္။ ေနာက္ ကုတ္ခ္အတု တစ္ပုလင္း ၀ယ္ေသာက္ရင္း အေနာက္တိုင္း ယဥ္ေက်းမႈမွာ အရွိန္ျပင္းျပင္းနဲ႔ စီးေျမာလုိက္တယ္။ မျပည့္စံုတဲ့ ဘ၀မို႔ ကန္႔လန္႔ပဲ ေျမာပါေနရတယ္။

ႏိုးလာေတာ့ မိုးလင္းေနၿပီ။ အေပၚကို ေမာ့ၾကည့္ေတာ့ မိုးေကာင္းကင္ဟာ တိုက္ေနာက္ေဖးက ေလွကား ျဖစ္ေနတယ္။ တခါတေလေတာ့ ေျမာင္းထဲမွာ အိပ္ရတာ ပိုေကာင္းတယ္။ လမ္းေဘးမွာ ေရဘံုဘုိင္တစ္ခု ရွိရင္ က်ေနာ့္ဘ၀ ျပည့္စံုၿပီလုိ႔ က်ေနာ္ အျမဲ ေမွ်ာ္လင့္မိခဲ့တယ္။ မ်က္ႏွာ သစ္ဖုိ႔ ေရသန္႔ဘူး ၀ယ္ရတာ ပုိက္ဆံ ကုန္တယ္။ အဲဒါေၾကာင့္ ေဂါက္ ေဂါက္ ေဂါက္ ေဂါက္ နဲ႔ ေခါက္ေနတဲ့ ေရခဲေရပဲ တစ္ခြက္ေလာက္ ၀ယ္လိုက္တယ္။ ၁၀၀တန္ တစ္ရြက္ ထြက္သြားေလရဲ့။ ၅ က်ပ္နဲ႔ ၀ယ္ေသာက္ခဲ့ရတဲ့ ေခတ္ကို သတိရတယ္။

တစ္၀က္ကို အာလုပ္က်င္းၿပီး တစ္၀က္ကိုေတာ့ ေသာက္ခ်လုိက္တယ္။ အညစ္အေက်းေတြလည္း ေရနဲ႔အတူ စီး၀င္သြားတယ္။ အညစ္အေက်းေတြဟာ ဗိုက္ထဲကို စီး၀င္သြားတယ္။ က်ေနာ္ဟာ လူ႔ဘ၀ထဲကို စီး၀င္သြားတယ္။ က်ေနာ့္ ပုိက္ဆံက ေရခဲေရသည္ေလးရဲ့ အိတ္ထဲကို စီး၀င္သြားတယ္။ စီး၀င္စရာ မရွိတဲ့ လူေတြကေတာ့ ကုိယ့္ကုိယ္ကိုယ္ပဲ ျပန္စီး၀င္ေနၾကတယ္။

Labels:

posted by Htoo Myat
2/29/2008

0 Comments:

Post a Comment

<< Home